Témaindító hozzászólás
|
2010.05.21. 17:58 - |
Alvó gyertya törött lángja
Olyan,akár gondolatom szárnya,
Nehéz terhek súlya alatt
Összeroskadt,csendben sorvad..
Elmúlt,mi soha igaz nem volt,
Gyertyám törött lángját kioltom,
Nem érzek már csak ürességet,
Elmém,lelkem kialszik a szélben..
A gyertya megtört.Halott lángja
Nem világít már sötét szobámban,
S bár sötétség takar be
Fény szűrődik apró réseken...
Van meg Remény.Az ő sugara
Mindig vílágit,kiolthatatlan
Ez mi még táplálja a semmit,
Viharban,szélben szárnyra kelti...
|
[1-1]
Alvó gyertya törött lángja
Olyan,akár gondolatom szárnya,
Nehéz terhek súlya alatt
Összeroskadt,csendben sorvad..
Elmúlt,mi soha igaz nem volt,
Gyertyám törött lángját kioltom,
Nem érzek már csak ürességet,
Elmém,lelkem kialszik a szélben..
A gyertya megtört.Halott lángja
Nem világít már sötét szobámban,
S bár sötétség takar be
Fény szűrődik apró réseken...
Van meg Remény.Az ő sugara
Mindig vílágit,kiolthatatlan
Ez mi még táplálja a semmit,
Viharban,szélben szárnyra kelti...
|
[1-1]
|