Súgó

Témák:

Hozzászólás (Utolsó)

A puszta A puszta   Megemészt a fájdalom. A szikla peremén állva, tompa, mozdulatlan a levegő, s szürke felhők sorakoznak, tolongnak a fejem felett. Márcsak egy lépés választ el a zuhanástól. Zuhanás a végtelen ürességbe, a soha véget nem érő rémálmok kísértenek és élvén ezt az életet nem tudom már mi a valóság, mi a képzelet, mi a tudatalattim felsőbbrendű sugallata vagy hazugsága. Senkiben sem bízhatsz meg... főleg nem magadban!... Vihar előtti csend, felemészt… Még mindig nem biztos, hogy eljön, bár úgy látszik, kitör. Reményedünk, hogy csak elhalad a fejünk felett. De gyors vihar után a természet is szebb, üdébb, tisztább. S zápor könnyek mossák le a bűnt, örök békességet hozván a pusztára.

3 (2010.05.23.)