Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Tavasz Közelgő kikelet bujdosik,  Álmok közé rejtőzik,  Üldözik a hideg szelek,  Éberen.  Vágy tolmácsa kulcsot lel,  Éli útját merengve,  Keresi a szerelmet,  Édesen.  Varázs illan,megváltás köve  Sziklák közül reá förmed,  Halál sarját fű borítja  Ordítva.  Ér a sorvadó állókép,  Fény fürdeti szépségét,  Ég a halott,csodás rém  Még él.  Álomföldön megpihenve,  Valóságban tükröt lele,  Felkelt a remény teste,  Énekel.  Élet születik a pusztában,  Virág nyílik halál hamvában,  Szimfónia cseng a sorokban,  Dicső dal:  Tavasz.	1 (2010.05.21.)
Séta az idővel Lépked a magány,  Siet az elmúlás,  Ébred elmém lelke,  Alszik méla csendben.  Fáj a hideg szél  Mely hajamba tép  S érinti az arcom  Idő fogával harcol...  Hasztalan.Hisz e harc  süllyed gyászos kudarcba  Testem porrá alakulva  Nyitja ki-ah,zárva marad...  (Elsorvad a titkok kapuja)	1 (2010.05.21.)
Élet a mélységben A kocka el van vetve  Szűzi vér, hamvak keresztje  Rebben.  Száradt lélek, világ tükörképe  Töri darabokra a bús csendet  Ébren.  Mély völgy tövisei nyelnek:  Folytó látomás, elmém keze  Kérlel.  Elveszek, érzem, bűn nyelve sért meg  Éltem fénye, gyertyaláng a szélben  Ég el.  Hull a méreg, szemfedélem éle  Rámborul a kétely, ah, éget!  S félek...  Nincs már élet, puszta a létem,  Senki földjén eltévedek, s szállok                                                     A széllel...	1 (2010.05.21.)
A senki Függöny mögül nézed az életed  S csodálkozol. Mily rémes lehet!  Nem tudod ki vagy, honnan jöttél  Hová sodort a szél s hogy miért?  E kérdések szíttják elméd tüzét,  Nem tudod miért de félsz...  Ébredj fel! Álomvilágod már nem él,  De valóság tükrébe soha ne nézz,  Megváltást tőle hiába remélsz...  Csak te vagy a múlt és a jelen,  Nincs már igazság, nyisd ki szemed!  Hiába keresed az elérhetetlent:  Porszem után szaladsz a szélben...  Tanuld meg:senki vagy, semmi vidéken,  Csak egy félreírt betű a Nagy Könyvben...	1 (2010.05.21.)
A Gyertya Alvó gyertya törött lángja  Olyan,akár gondolatom szárnya,  Nehéz terhek súlya alatt  Összeroskadt,csendben sorvad..  Elmúlt,mi soha igaz nem volt,  Gyertyám törött lángját kioltom,  Nem érzek már csak ürességet,  Elmém,lelkem kialszik a szélben..  A gyertya megtört.Halott lángja  Nem világít már sötét szobámban,  S bár sötétség takar be  Fény szűrődik apró réseken...  Van meg Remény.Az ő sugara  Mindig vílágit,kiolthatatlan  Ez mi még táplálja a semmit,  Viharban,szélben szárnyra kelti...	1 (2010.05.21.)